Egy új vidéki tipológia kísérlete – két szín, ikerház

Az EDGE Awards idei egyik nyertese, Pei Yee Yong vitnyédi ikerháza kívül belül pasztellrózsaszín és sárga. A két ház egymás tükörképe, közös kertekkel és terasszal. A koncepció a magyar vidék jellegzetes építészeti karakteréből indul ki és egy alternatív mintázat lehetőségét villantja fel. 

A ikerház finom formavilága a helyi építészet egyik lényegi karakterét absztrahálja. Az épületek kívül-belül pasztellrózsaszín és pasztellsárga árnyalatait magyar falvakra jellemző színvilág ihlette. A földszintes lakóházak lineáris alaprajza felbontja a hagyományos alaprajzi kiosztást. Egy bejárati udvar, egy központi belső kert és egy hátsó kert tagolja az ikerházat, így minden helyiség természetes fényt kap és zöldre néző kilátás nyílik a szobákból.

Koncepció

A házpár egy új vidéki lakhatási tipológiát ajánl a nyugat-magyarországi Vitnyéd csendes tavának közelében, az osztrák határ mentén. Két önálló, háromhálószobás ház, melyek egymás tükörképei. Az ikerház többféle lakhatási formát is támogat – a többgenerációs családi együttéléstől a szoros baráti közösségekig. A két épület közös hátsó teraszon osztozik, válaszfal nélkül – lehetőséget teremtve a rugalmas, együtt- vagy különélésre, a felhasználó aktuális igényei szerint.

A bejárati udvar finom átmenetet teremt a köztér és az otthon között. Az ablakok nem közvetlenül az utcára vagy a parkoló autókra néznek, így intimebb hangulatot biztosítanak, elkerülve a vidéki házaknál gyakran előforduló leengedett utcai redőnyök látványát. A központi belső kert a hálószobákból nyugodt tereket kínál, míg a hátsó kert a közösségi életterek kültéri folytatásává válik. Minden helyiség természetes fényben fürdik, jól szellőzik, és érzékenyen reagál az időjárás és napszakok változásaira.

A házakat kívül-belül pigmentált pasztell rózsaszín vagy sárga beton fedi, padlójuk pedig színezett mikrocementsimítást kapott, így egyszerre monolitikusak és finoman részletgazdagok, a magyar vidéki építészet báját idézve. Belül magyar tölgyből készült asztalosmunkák, valamint hazai tervezők bútordarabjai és lakáskiegészítői teremtenek meleg, textúrált atmoszférát.

A hagyományos pajták inspirálta széles ereszek egyszerre töltenek be funkcionális és formai szerepet: szoborszerű karaktert adnak az épületnek, miközben árnyékos kültéri átmeneti tereket vagy éppen parkolóhelyeket biztosítanak. A formai egyszerűséget téglapárkányok és rejtett vízelvezető rendszer gazdagítja – ez utóbbi tudatos válasz a vidéki házakon gyakran látható, külső csatornák problémájára. Az épület finoman megoldott részletei és alacsony ereszmagassága visszafogott, emberléptékű megjelenést biztosítanak.

A tervezés során a magyar vidéki házak valós körülményeiből indultak ki – néhol inspirációként, máskor megoldandó kihívásként.
Mi történik, ha egy ház teljes egészében lágy rózsaszínben vagy sárgában készül? Maradhat-e nyugalmat árasztó és otthonos? Hogyan hat a mindennapi életre egy ilyen tér? Ha a megszokott nyeregtetős pajtaforma ihlet, lecsupaszíthatjuk-e a legegyszerűbb geometriára úgy, hogy a kortárs életforma összetettségét is kiszolgálja? – Ezek a kérdések vezették a tervezést, formálva az anyaghasználatot, a térszervezést és a formai döntéseket.

A helyi kivitelezőkkel szoros együttműködésben megvalósult projekt igényes, nem szokványos részletképzésekkel és letisztult esztétikával dolgozik. Célja nem pusztán a minimalizmus eszköztárának alkalmazása volt, hanem annak meghaladása: egy őszinte és átgondolt alternatívát kíván nyújtani a hagyományos magyar vidéki lakóházakkal szemben, az építészeti minőségre, a kézműves kivitelezésre és a tájjal való szoros kapcsolat megteremtésére helyezve a hangsúlyt.

Forrás: https://epiteszforum.hu
Képek forrása: https://epiteszforum.hu